Dion Fortune - Feltáruló dimenziókapu

Fülszöveg:

Dion Fortune nemzetközi hírű beavatott, okkult írónő, aki már fiatalon csatlakozott az angol Golden Dawn Hermetikus Páholyhoz és komoly spirituális képzésben részesült. Jelen műve az emberi psziché mélységeit mutatja be. Olyan spirális emelkedőn, ami az önmegismerés, az önbeavatás grádusain vezet felfelé. Könyve olyan művekkel is felveszi a versenyt, mint Franz Bardon: Frabato és Szepes Mária: A vörös oroszlán című műve. Okkult képességeket kétféleképpen lehet megszerezni: a fejlődés menetében addig a pontig kell visszahatolni, amíg még nem indult el a formába öntés, és a sok szabad energia mohón ömlik be minden nyitott csatornába, mely a formaadás lehetőségét nyújtja, vagy pedig a fajta őskezdetéig kell eljutni, ahol szintén sok felhasználatlan energia aktiválható.

Vélemény:

A fülszövegből ugyan nem derült ki, de ez egy transzcendens szerelmes regény, okkultista elemekkel.
A napkirályok idejében egy ősi misztériumiskola neofitája, Veronika megismerkedik és később együtt dolgozik egy férfival, Justinussal. Eonokon keresztül keresztezik egymás útját, újabb és újabb inkarnációs láncokon áthaladva. Útjuk kettéválik: míg Veronika megmarad az igaz úton, Justinust beszippantja a hatalomvágy. Utolsó inkarnációjuk során ismét találkoznak, Veronika titkárnőként/médiumként munkát vállal az ebben az életében Lucius néven futó mágusnál. Lucius a Rend becsvágyó titkáraként meg akarja kaparintani az Elemi Erők titkos idéző formuláját hogy önön céljaira használja.
Munkájuk során fény derül a köztük lévő ősi kapcsolatra és Veronika ösztönös tudására, ez vezet aztán a végkifejlethez….

Lényegében az írónő inkább okkultista mint írónő, szépen – bár néha túl szépen – igyekszik leírni és érthetővé tenni a titkos tudások lényegét, az igaz úton fellelhető dimenziókaput, mely hihetetlen magaslatokba repíti a szellemet.
A könyv remek bepillantást enged az okkult misztériumok világába és törvényeibe, de irodalmi értéke csekély. Összességében tetszett.

Szepes Mária - Az álom mágiája

Fülszöveg:

Tudja-e ön, mi a mágia? Az idegen szavak szótára szerint: „a természeti jelenségek befolyásolására végzett babonás cselekvések összessége, esetleg bűvészet, szemfényvesztés”. SZEPES MÁRIA, a rejtett tudományok egyik legkiválóbb magyar ismerője szerint azonban a MÁGIA = ERŐ, képzeletünk teremtő ereje. Hogy mi mindenre képes ez a teremtő erő a gyakorlatban? Ön is megtudhatja, ha kézbe veszi SZEPES MÁRIA gyakorlati mágia sorozatának köteteit, amelyek közül AZ ÁLOM MÁGIÁJA az első. Miről vallanak álmaink? Hogyan fejtsük meg az álmok titkait? Miképpen változtassuk meg sorsunkat álmaink segítségével? Ebből a könyvből választ kaphat kérdéseire.

Vélemény:

Imádom Szepes Máriát, mert bármilyen témával kapcsolatban is írjon könyvet, mindig kitér más területekre is, így miután végeztem az adott könyvvel, csak még kíváncsibbá tesz, más témakörökben is. Ezt a könyvet azért szeretem nagyon, mert igyekszik felébreszteni bennünk a vágyat hogy megismerjük saját tudatunk szimbólumrendszerét, mindezt úgy hogy bevezet minket az egyetemes szimbólumok világába. Nem erőlteti ránk a jól megszokott álmoskönyvek belemagyarázós jelképeit, lehetőségeket kínál, hogy több szemszögből is megvizsgálhassuk ugyanazt a dolgot, egyénileg. 

Olvastam volna még a hangok okkult értelmezéséről, bár ez nem tartozik szorosan a könyv témaköréhez, bizonyára egy másik könyvében találkozom majd ezzel is. 

Összességében ez a könyve is tetszett, bár az álomszótár minden egyes tételét nem nyálaztam át, ráérek akkor, amikor aktuálisan azzal álmodok, de tudom hogy ez lesz az első könyv, amiben utánanézek a lehetséges jelentéstartalomnak.

Karl-Heinz Jesper - Ki teremtette az isteneket?

Tartalom:
A „kezdet”
Így fejlődött ki valójában az ember…
Varázslat, mágia, halottkultusz
Az ember saját képére teremetette az isteneket
Kivétel-e a zsidó vallás?
A kereszténység keletkezése
„Az én országom nem e világból való”


Vélemény:

Vegyes érzelmeket táplálok a könyv iránt. Tetszett is meg nem is...

Először is keveselltem ezt a cirka 100 oldalt. Maga a könyvecske az istenhitek alapjait elemzi, kezdve az őskor barlangrajzaival, pogány istenhitekkel, érintve Egyiptom kultuszait, a zsidókat, a Mithras kultuszt és végül a keresztényeket. Sajnáltam hogy nem megy bele jobban a témákba, de érzésem szerint nem is ez volt az író célja. 

Rendkívül tömény és informatív írás, követhető és remek átfogó képet ad, sajnos főleg Európára koncentrálva. Érdekeltek volna a keleti irányzatok is – az író szemüvegén át. 

Bár a könyv a dialektikus materializmus jegyében íródott (az író többször említi Engels nevét), mégsem érzem magam sértve amikor az én hitem gyökereit elemezgeti, mert mindezt számomra emészthető, gyakorlatias stílusban teszi. Semmi rizsa, csak a lényeg.

Thorwald Dethlefsen - Élet az élet után

Fülszöveg:

Thorwald Dethlefsen rendszeresen végzett korregressziós kísérleteket, amelyek során a médiumot hipnózisban korábbi életkoraiba vezette vissza. Az alany ilyenkor felidézi rég elfeledett élményeit, s az újra átélt életkornak megfelelően beszél és viselkedik. 

Egyik alkalommal a pszichológus-írónak merész ötlete támadt. Mi történne, ha a regressziót nem fejezné be röviddel a születés előtt? Hátha kiderülne, hol kezdődik az emberi élet? Próbálkozása döbbenetes eredményhez vezetett: a páciens a regresszió során visszament előző életeibe. A több tanú jelenlétében lezajló kísérleten olyan ember válaszolt a feltett kérdésekre, aki más korban és más helyszínen élt. 

Thorwald Dethlefsennek ez a kötete több szenzációs beszélgetést tartalmaz, amelyekben kísérleti alanyai beszámolnak előző életeikről. A szerző nem csak a reinkarnációs pszichoterápia hírneves szakembere, hanem ragyogó elméjű filozófus is. Műve második felében feltárja előttünk az ezoterika gondolati kincseit és bebizonyítja, hogy a lélek halhatatlan. Könyve útjelzőjeként szolgálhat mindazoknak, akik az igazi utat keresik.

Vélemény:

Mindig fenntartással kezelem azokat a könyveket, melyek nem rendelkeznek bibliográfiával. Bár volt utalás a könyvben a végén szereplő szakirodalomra, magát a szakirodalmat nem találtam, ami miatt fél csillag levonás jár. 

Ettől függetlenül csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni a könyvről – de nem teszem. Beszéljen helyettem ez a néhány idézet, sokat mondanak. Lehetetlenség elmenni e gondolatok mellett… 

Azért kicsit hiányoltam a bizonyítékként említett eredményeket, melyek a szerző szerint szétfeszítették volna a könyv korlátait, de részemről bőven elfértek volna. 

Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a könyv nem teljesen arról szólt, mint amire én számítottam. Csak a fele. Az első 100 oldalt 1 este alatt bedaráltam, érdekes volt olvasni a beszámolókat a regressziós hipnózis alanyairól, főleg a születés előtti hónapokról, hetekről, órákról és a pillanatról, amikor evilágra érkeztek. Még olvastam volna…Ettől függetlenül a könyv második fele is nagyon tetszett, néha összeszaladt a szemöldököm, de csak mert szokatlan volt hogy ennyire kendőzetlenül írt Dethlefsen pl. a magunk okozta karmáról vagy az „igazságos” sors okozta katasztrófákról, betegségről. Bőven hagyott elmélkednivalót, biztos vagyok benne, hogy elő fogom még venni.

Idéző:
"Ha pedig valaki minden javító szándék ellenére is egyre inkább eltér az „életformulájától”, akkor a természet szükségszerűen kiiktatja: halálos betegség vagy baleset formájában „kivonja a forgalomból”. Mert a kozmoszban csak egy behatárolt játéktere nyílik az eltéréseknek: ha ezt áthágják, a kozmosz erőszakkal állítja helyre a rendet. Ebből a meggondolásból ered, hogy egy halálos betegség vagy baleseti halál sohasem jön olyan váratlanul, mint ahogyan azt mondani szokták. A „hirtelenség” csak azok szemében tűnhet annak, akik az eddigi sorseseményeket nem értették meg. (Természetesen ez nem vonatkozik azokra az emberekre, akik öregek és egyszerűen lejárt a földi életciklusuk ideje.)"

"Ahogy az ember egyénisége is asztráltestében van, ugyanígy a gyógynövény is az asztráltestében létezik lényegét tekintve. Ez a speciális egyéniség hordozója. A potenciálás eljárása során voltaképpen lépésről lépésre eloldozzuk az asztráltestet a növénytől, és hozzákötjük a hígító médiumhoz, a vízhez. Így a víz, mint médium, a növény információjának hordozójává válik. (…) Tehát itt világosodik meg a homeopátia hatásossága: a potenciált gyógyszer nem a testen fejti ki hatását, hanem rögtön az asztráltesten, amelyben a betegség oka van. A homeopátiás szer korrigálja az asztráltestben a megbetegítő információt."

"Az alkímia önmagunk fejlesztésének ezoterikus útja, amely létezésünk mindkét síkján párhuzamosan fut: szellemin és anyagin egyaránt.(…)
Az alkímia elméletének alapszerkezete egyszerű: minden, amit a természet létrehoz, három alapvető részből áll: lélekből, testből és szellemből. Az alkimista feladata abban áll, hogy a természet mindenkori termékeit, erre a három alapalkotórészre bontsa, minden alkotórészt megtisztítson és ismét összerakjon.(…) Ahhoz hogy az alkimista eljusson a tökéletességhez, el kell választania magában a testet, lelket és szellemet, megtisztítani, s aztán, mint magasabb rendű embert, ismét összerakni. (…)
Az alkímia tehát az az út, amely a harmadik nagy célhoz vezet: a szellem uralmához az anyag fölött."

"Az evilágban anyagi testünk van. De tudjuk: ha van anyag, akkor kell, hogy létezzen valami nem anyagi természetű dolog is. (…) Mi az élet? Valami anyagi dolog? Nemigen, hiszen akkor az orvosok már régen üvegcsébe töltötték volna. Tehát azt kell látnunk, hogy van valami, ami nem anyagi természetű, de képes arra, hogy szervesen kötődjék az anyaghoz és szervezze azt. (…) Ez a szervező elv, amely a halálkor nyilvánvalóan elhagyja a testet, az, amelyet sokan léleknek vagy pszichének neveznek, az antropozófusok erőképző testnek, az okkultisták asztráltestnek."

"Álmunkban az asztráltest elválik a fizikai testtől, de egy szalagszerű képződménnyel – ún. asztrálszalaggal – összeköttetésben marad vele. Alvás alatt az asztráltest nagyon messze eltávolodhat a fizikai testtől, de a kapcsolat az asztrálszalag révén mindvégig megmarad. (…) A halál mindössze annyiban tér el az alvástól, hogy ebben az esetben az asztrálszalag is leválik a testről, és így a két test között minden összeköttetés megszakad. A halál bekövetkezte alatt az asztráltest szalag alakban kijön a test bal oldalából, spirál alakban a haldokló feje fölött helyezkedik el, és miután teljesen elhagyta a testet, felhő alakot ölt. Ebből a felhőből a halál utáni első órában a halott arca, majd egész teste kirajzolódik. A test és az arckifejezés független a halott korától, de stilizáltan visszatükrözik a jellemét.
Amikor az asztráltest újraalakulása befejeződött, az elhunyt felébred az asztráltestében és úgy érzi magát, mintha hosszú álomból ébredne."

"A szférákon át történő „leszállása” után a szellemtest újra inkarnálódhat anyagi világunkban. Az időpontot és az új szülőket az előző élet tartalmai és az ezekből adódó szükségszerűségek határozzák meg. Az inkarnáció tehát csak abban a pillanatban jöhet létre, amely megfelel az ember minőségi tartalmainak. Ebben a pontban érintkezik a karma és az asztrológia. A megtermékenyítéskor a két szülő csupán az „anyagról” gondoskodik, amivel a lélek összekapcsolódhat. Ezért aztán az a kérdés, hogy mikor kezdődik „az élet” – tökéletesen értelmetlen. Hiszen az élet nem kezdődik és nem ér véget, csupán megjelenési formáit változtatja."

"Alkalmazzuk továbbra is a polaritás törvényét. Ha van evilág, akkor lennie kell túlvilágnak is. (…) Létezik túlvilág, mivel az evilág ellenpólusát adja. A polaritás törvénye alapján a túlvilágnak egészen másmilyennek kell lennie, mint az evilág. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valami magasabb rendű vagy éppen jobb, mint az evilág."

"De mi a szellem? (…) A szellem az élet! Az élés képessége önmagában még személytelen és egyénfölötti. Minden növénynek, minden kőnek, minden állatnak van szelleme, mivel él! Az ember a test, a lélek és a szellem hármasságából áll.. A test anyagból van, a lélek voltaképpen az egyéni öntudat, a szellem az élni tudás képessége. (…) Minden, ami a természetből származik, három lényegi alkotóelemből áll: lélek, test és szellem hármasságából, vagy ahogyan az alkimisták nevezték: sóból, kénből és higanyból."

"Az evilág természete anyagi testet követel, a túlvilág struktúrája anyagtalant. Amikor meghalunk, csak tartózkodásunk síkját változtatjuk meg, amelyre az ott zavaró test elhagyásával készülünk fel. De mivel az egyéni tudat nem a testhez, hanem a lélekhez kötődik, ezért az egyén személyisége a halála után is megmarad."

"A sikeres öngyilkosság után pedig az illető meglepődve fogja tapasztalni, hogy az összes gondjaival egyetemben továbbra is létezik, azzal a különbséggel, hogy nincs többé teste. Teste hiánya pedig jelentősen megnehezíti a helyzetét. hiszen nincs már a cselekvéshez szükséges eszköze.
Legkésőbb ebben a helyzetben be kell látnia, hogy a problémáktól nem lehet megmenekülni, hanem cselekedvén meg kell oldani őket – de a cselekvéshez már nincs teste. Ez a felemás állapot aztán megerősíti benne a testet öltés óhaját, amely a legtöbb esetben nagyon gyors reinkarnációhoz vezet."

Karl Spiesberger - Az álommaszkok (Az álmaink mélypszichológiai és okkult értelme)

Fülszöveg:

Nem egy kettős világ polgárai vagyunk? Nem egy kettős lényiség él bennünk, melyek teljesen eltérő élményszférákban mozognak? Nemcsak a két tudatállapotban irányít minket, az alvás és az ébrenlét ritmusában felváltva? Minden éjszaka belépünk az álom titokzatos birodalmába; szemfényvesztéseivel hagyjuk magunkat lenyűgözni, boldogítani, nyugtalanítani, kínozni. Legtöbbször csak érintőleges töredékét sikerül átmentenünk; olykor van egy nyomasztó érzésünk, hogy ez már egyszer megtörtént velünk, valamikor a múltban. Gyakran éreztük már ezt. Jelen mű ötvözi Freud, Adler, Jung mélypszichológiai, valamint az okkult hagyomány álomról alkotott véleményét és értelmezését.

Vélemény:

Sok sallang, kevés értelmes gondolat. Túl sok példa ugyanarra a témára, konklúzió több szemszögből nézve viszont kevés. Sokkal jobban ki lehetett volna dolgozni a témákat, keveseltem. Épp csak bemutatott egy-egy témát, de nem fejtette ki rendesen. Ráadásul bár Hermites könyv, tele van szedéshibával, írásjel hiányokkal és kezdőbetű hibákkal. Csalódás volt.

Noszlopi László - A titkos erők és tanítások lélektana

Fülszöveg:
Valóságos korban élünk. Világnézeti bizonytalanság és politikai megrázkódtatások korában, a tanácstalanság és zaklatottság ilyen időszakaiban biztos iránytű helyett az emberek az okkultizmus körében keresgélnek szilárd támaszpont után. Megnövekszik a babonára és a szemfényvesztők bűvészetére való hajlam, mindenféle irányzathoz tartozó léleklátók és jósok zsákmányolják ki üzletszerűleg a félelmet és gyászt. A megzavart kedélyekbe egyre mélyebben hatolnak be a vallásos és filozófiai világnézetek torzképei és foszlányai.
Könyvünk az okkultizmus lélektanának, a parapszichológiának teljes és rendszeres tárgyalása, minden fontos részletre is kiterjed.

Vélemény:
Ahhoz képest hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magántanára írta, nem jellemző a könyvre a korlátoltság és dogmatikus megközelítés. Sok újdonságot nem adott, de a nyelvezete érthető volt, néhol kifejezetten szép. Egy 1943-as re-printtől nem vártam sokat, de így is többet kaptam, mint 1-2 korábbi olvasmányomtól, pedig azok nagyobb terjedelműek voltak. Nagy magasságokba nem repített, sajnos néhol kifejezetten zavaró volt az általános megfogalmazás, viszont remekül összefoglalta számomra az alkimisták, a kabbalisztikus bölcseletek lényegét és felkeltette érdeklődésem az egyiptomi misztériumok iránt.

A keményfedeles borító különösen tetszik, szépnek találom.

Dr. Eben Alexander - A mennyország létezik (Egy idegsebész tapasztalatai a túlvilágról)

Fülszöveg:
Több ezer embernek volt már halálon túli élménye, de a természettudományok kutatói mindezidáig azon az állásponton voltak, hogy túlvilág nincsen. Dr. Eben Alexander idegsebész is ezen tudósok közé tartozott. Tisztában volt azzal, hogy a halálközeli élmény létező jelenség, de úgy gondolta, csupán a trauma által megviselt idegpályák terméke. Egy szép napon viszont az ő agyát is megtámadta egy ritka betegség. A homloklebenye, amely az érzelmekért és gondolatokért felelős, teljesen leállt. Dr. Alexander hét napig kómában feküdt, majd amikor az orvosai már feladták a reményt, egyszer csak kinyitotta a szemét, és visszatért az életbe.

Gyógyulását orvosi csodának tartják, de az igazi csoda nem csupán erre korlátozódik. A kóma alatt dr. Alexander megjárta a túlvilágot, és találkozott egy angyalszerű lénnyel, aki bevezette a testentúli létezés legapróbb rejtelmeibe. Az orvos útja során az univerzum isteni forrásával is találkozott. Dr. Alexander története nem a fantázia műve. Betegsége előtt képtelen volt természettudományos nézeteit összeegyeztetni az istenhittel, a lélekbe és a túlvilágba vetett hitével. Ébredése óta azon orvosok közé tartozik, akik úgy gondolják, a teljes egészséget csak azáltal lehet elérni, ha tudatosul bennünk: Isten és a lélek létező dolgok, és a halál nem minden dolgok vége, csupán egy következő állomás kapuja. Ez a történet az egész világnézetünket felforgathatja. Sem a tudósok, sem a hívők nem intézhetik el egyetlen kézlegyintéssel. Mert aki elolvassa, annak meg fogja változtatni az életét.

„Dr. Alexander idegsebészi karrierje során azt tanulta, hogy a halál közeli élmények csupán illúziók, amelyeket az agy hoz létre, ugyanakkor a személyes élményeire nem talált magyarázatot. Őszinte erőfeszítése, hogy értelmezze felejthetetlen utazását, magával ragadó és egyedülálló a spirituális élmények irodalmán belül, így képes megváltoztatni azt, hogyan tekintünk az univerzumban betöltött szerepünkre.”
Dr. Bruce Greyson, a The Handbook of Near-Death Experiences (A halálközeli élmények kézikönyve) társszerkesztője

„Ebben a fontos könyvben megvan a potenciál arra, hogy több tudományos tabut ledöntsön.”
Dr. Pim van Lommel, a „Consciousness Beyond Life” (Tudatosság az életen túl) szerzője

Vélemény:
Ha cím alapján választottam volna könyvet, biztosan a polcon marad. 

A címválasztást hatásvadásznak és félrevezetőnek tartom. A mondanivalót tekintve jobb lenne pl. A köztes lét vagy A túlvilág létezik, vagy ilyesmi. A borító szintén hatásvadász, gondolom nem csak nekem ugrik be róla az Ádám teremtése freskó a Sixtus-kápolnából. Mivel én nem keresztény vagyok, így kicsit sértőnek érzem ezt a célzott marketingfogást, mintha a könyv csak egy bizonyos vallási irányzat híveinek íródott volna. Emiatt sajnos 1 egész csillag levonás jár részemről. 

Ennek ellenére adtam neki egy esélyt a „halál témakör” miatt. És milyen jól tettem. 

Tudományosan megközelített HKÉ-ről szóló könyvet még nem olvastam (HKÉ: Halál Közeli Élmény), ezért fokozott érdeklődéssel vágtam bele. Meglepően univerzálisan spirituális, másképpen nem tudok fogalmazni. Isten neve ugyan elhangzik, néha említve vannak a fenti vallási irányzat szokásai, de nincs leerőltetve a torkomon a kizárólagosság. 

Megfordult a fejemben, hogy idegsebész-beszámoló létére mennyire jól van megírva a könyv (talán konkrétan nem is ő írta, csak az élményeivel járult hozzá?), ugyanis minden fejezet úgy végződött, hogy azonnal olvasni akartam tovább. Profi szálvezetés, az utolsó 1-2 mondatban elcseppentve valami, ami továbbolvasásra ösztönöz. 

A betegség leírása izgalmas, és megkapjuk az érzelmi töltetet is: bepillantást nyerünk orvosunk személyes életterébe, családi múltjába és jelenébe. 

Dicséretesnek tartom, hogy E.A. hallgatott a fiára és úgy írta meg az egészet, hogy nem olvasott előtte mások HKÉ-ről, így nem torzult a leírás. Utólag összevetve és kiemelve a különbséget a saját és mások élményei között hihetőbbé és érdekesebbé teszi a történetet. 

A tudományos fejtegetések megalapozottságáról nem sokat tudok mondani, mivel ilyen mélységben nem foglalkoztam a témával, de gondolom, hogy egy idegsebész azért csak ért ahhoz amit csinál…tetszett hogy a végén 9 pontban összefoglalta, tudományosan miért nem magyarázható az amit átélt.

Összességében egy könnyen olvasható, de lassan leülepedő könyvet sikerült összehozni.