Fülszöveg:
Thorwald Dethlefsen rendszeresen végzett korregressziós kísérleteket, amelyek során a médiumot hipnózisban korábbi életkoraiba vezette vissza. Az alany ilyenkor felidézi rég elfeledett élményeit, s az újra átélt életkornak megfelelően beszél és viselkedik.
Egyik alkalommal a pszichológus-írónak merész ötlete támadt. Mi történne, ha a regressziót nem fejezné be röviddel a születés előtt? Hátha kiderülne, hol kezdődik az emberi élet? Próbálkozása döbbenetes eredményhez vezetett: a páciens a regresszió során visszament előző életeibe. A több tanú jelenlétében lezajló kísérleten olyan ember válaszolt a feltett kérdésekre, aki más korban és más helyszínen élt.
Thorwald Dethlefsennek ez a kötete több szenzációs beszélgetést tartalmaz, amelyekben kísérleti alanyai beszámolnak előző életeikről. A szerző nem csak a reinkarnációs pszichoterápia hírneves szakembere, hanem ragyogó elméjű filozófus is. Műve második felében feltárja előttünk az ezoterika gondolati kincseit és bebizonyítja, hogy a lélek halhatatlan. Könyve útjelzőjeként szolgálhat mindazoknak, akik az igazi utat keresik.
Vélemény:
Mindig fenntartással kezelem azokat a könyveket, melyek nem rendelkeznek bibliográfiával. Bár volt utalás a könyvben a végén szereplő szakirodalomra, magát a szakirodalmat nem találtam, ami miatt fél csillag levonás jár.
Ettől függetlenül csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni a könyvről – de nem teszem. Beszéljen helyettem ez a néhány idézet, sokat mondanak. Lehetetlenség elmenni e gondolatok mellett…
Azért kicsit hiányoltam a bizonyítékként említett eredményeket, melyek a szerző szerint szétfeszítették volna a könyv korlátait, de részemről bőven elfértek volna.
Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a könyv nem teljesen arról szólt, mint amire én számítottam. Csak a fele. Az első 100 oldalt 1 este alatt bedaráltam, érdekes volt olvasni a beszámolókat a regressziós hipnózis alanyairól, főleg a születés előtti hónapokról, hetekről, órákról és a pillanatról, amikor evilágra érkeztek. Még olvastam volna…Ettől függetlenül a könyv második fele is nagyon tetszett, néha összeszaladt a szemöldököm, de csak mert szokatlan volt hogy ennyire kendőzetlenül írt Dethlefsen pl. a magunk okozta karmáról vagy az „igazságos” sors okozta katasztrófákról, betegségről. Bőven hagyott elmélkednivalót, biztos vagyok benne, hogy elő fogom még venni.
Idéző:
"Ha pedig valaki minden javító szándék ellenére is egyre inkább eltér az „életformulájától”, akkor a természet szükségszerűen kiiktatja: halálos betegség vagy baleset formájában „kivonja a forgalomból”. Mert a kozmoszban csak egy behatárolt játéktere nyílik az eltéréseknek: ha ezt áthágják, a kozmosz erőszakkal állítja helyre a rendet. Ebből a meggondolásból ered, hogy egy halálos betegség vagy baleseti halál sohasem jön olyan váratlanul, mint ahogyan azt mondani szokták. A „hirtelenség” csak azok szemében tűnhet annak, akik az eddigi sorseseményeket nem értették meg. (Természetesen ez nem vonatkozik azokra az emberekre, akik öregek és egyszerűen lejárt a földi életciklusuk ideje.)"
"Ahogy az ember egyénisége is asztráltestében van, ugyanígy a gyógynövény is az asztráltestében létezik lényegét tekintve. Ez a speciális egyéniség hordozója. A potenciálás eljárása során voltaképpen lépésről lépésre eloldozzuk az asztráltestet a növénytől, és hozzákötjük a hígító médiumhoz, a vízhez. Így a víz, mint médium, a növény információjának hordozójává válik. (…) Tehát itt világosodik meg a homeopátia hatásossága: a potenciált gyógyszer nem a testen fejti ki hatását, hanem rögtön az asztráltesten, amelyben a betegség oka van. A homeopátiás szer korrigálja az asztráltestben a megbetegítő információt."
"Az alkímia önmagunk fejlesztésének ezoterikus útja, amely létezésünk mindkét síkján párhuzamosan fut: szellemin és anyagin egyaránt.(…)
Az alkímia elméletének alapszerkezete egyszerű: minden, amit a természet létrehoz, három alapvető részből áll: lélekből, testből és szellemből. Az alkimista feladata abban áll, hogy a természet mindenkori termékeit, erre a három alapalkotórészre bontsa, minden alkotórészt megtisztítson és ismét összerakjon.(…) Ahhoz hogy az alkimista eljusson a tökéletességhez, el kell választania magában a testet, lelket és szellemet, megtisztítani, s aztán, mint magasabb rendű embert, ismét összerakni. (…)
Az alkímia tehát az az út, amely a harmadik nagy célhoz vezet: a szellem uralmához az anyag fölött."
"Az evilágban anyagi testünk van. De tudjuk: ha van anyag, akkor kell, hogy létezzen valami nem anyagi természetű dolog is. (…) Mi az élet? Valami anyagi dolog? Nemigen, hiszen akkor az orvosok már régen üvegcsébe töltötték volna. Tehát azt kell látnunk, hogy van valami, ami nem anyagi természetű, de képes arra, hogy szervesen kötődjék az anyaghoz és szervezze azt. (…) Ez a szervező elv, amely a halálkor nyilvánvalóan elhagyja a testet, az, amelyet sokan léleknek vagy pszichének neveznek, az antropozófusok erőképző testnek, az okkultisták asztráltestnek."
"Álmunkban az asztráltest elválik a fizikai testtől, de egy szalagszerű képződménnyel – ún. asztrálszalaggal – összeköttetésben marad vele. Alvás alatt az asztráltest nagyon messze eltávolodhat a fizikai testtől, de a kapcsolat az asztrálszalag révén mindvégig megmarad. (…) A halál mindössze annyiban tér el az alvástól, hogy ebben az esetben az asztrálszalag is leválik a testről, és így a két test között minden összeköttetés megszakad. A halál bekövetkezte alatt az asztráltest szalag alakban kijön a test bal oldalából, spirál alakban a haldokló feje fölött helyezkedik el, és miután teljesen elhagyta a testet, felhő alakot ölt. Ebből a felhőből a halál utáni első órában a halott arca, majd egész teste kirajzolódik. A test és az arckifejezés független a halott korától, de stilizáltan visszatükrözik a jellemét.
Amikor az asztráltest újraalakulása befejeződött, az elhunyt felébred az asztráltestében és úgy érzi magát, mintha hosszú álomból ébredne."
"A szférákon át történő „leszállása” után a szellemtest újra inkarnálódhat anyagi világunkban. Az időpontot és az új szülőket az előző élet tartalmai és az ezekből adódó szükségszerűségek határozzák meg. Az inkarnáció tehát csak abban a pillanatban jöhet létre, amely megfelel az ember minőségi tartalmainak. Ebben a pontban érintkezik a karma és az asztrológia. A megtermékenyítéskor a két szülő csupán az „anyagról” gondoskodik, amivel a lélek összekapcsolódhat. Ezért aztán az a kérdés, hogy mikor kezdődik „az élet” – tökéletesen értelmetlen. Hiszen az élet nem kezdődik és nem ér véget, csupán megjelenési formáit változtatja."
"Alkalmazzuk továbbra is a polaritás törvényét. Ha van evilág, akkor lennie kell túlvilágnak is. (…) Létezik túlvilág, mivel az evilág ellenpólusát adja. A polaritás törvénye alapján a túlvilágnak egészen másmilyennek kell lennie, mint az evilág. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valami magasabb rendű vagy éppen jobb, mint az evilág."
"De mi a szellem? (…) A szellem az élet! Az élés képessége önmagában még személytelen és egyénfölötti. Minden növénynek, minden kőnek, minden állatnak van szelleme, mivel él! Az ember a test, a lélek és a szellem hármasságából áll.. A test anyagból van, a lélek voltaképpen az egyéni öntudat, a szellem az élni tudás képessége. (…) Minden, ami a természetből származik, három lényegi alkotóelemből áll: lélek, test és szellem hármasságából, vagy ahogyan az alkimisták nevezték: sóból, kénből és higanyból."
"Az evilág természete anyagi testet követel, a túlvilág struktúrája anyagtalant. Amikor meghalunk, csak tartózkodásunk síkját változtatjuk meg, amelyre az ott zavaró test elhagyásával készülünk fel. De mivel az egyéni tudat nem a testhez, hanem a lélekhez kötődik, ezért az egyén személyisége a halála után is megmarad."
"A sikeres öngyilkosság után pedig az illető meglepődve fogja tapasztalni, hogy az összes gondjaival egyetemben továbbra is létezik, azzal a különbséggel, hogy nincs többé teste. Teste hiánya pedig jelentősen megnehezíti a helyzetét. hiszen nincs már a cselekvéshez szükséges eszköze.
Legkésőbb ebben a helyzetben be kell látnia, hogy a problémáktól nem lehet megmenekülni, hanem cselekedvén meg kell oldani őket – de a cselekvéshez már nincs teste. Ez a felemás állapot aztán megerősíti benne a testet öltés óhaját, amely a legtöbb esetben nagyon gyors reinkarnációhoz vezet."
